Szabolcsi Mónika vagyok, nemezkészítő, de legkinább nemezlábbelik készítésével foglalkozom. Nagyon fontos számomra a tudás átadása, a hagyományos technikák megőrzése a következő nemzedékek részére.

Számomra a nemezkészítés hobbiként indult, amelyből kialakult az alkotás szeretete, később az alkotás művészete, mára pedig szenvedélyemmé vált. A nemezkészítés folyamatos tanulás, a tudás bővítése, kísérletezés. A nemez, maga a lehetőség. Csodája abban rejlik, hogy bármit elkészíthetünk belőle, legyen az gyermekjáték, táska, öltözék, annak kiegészítője, vagy akár cipő. Ezért az ember folyton tobzódik a lehetőségek között, és persze mindent kipróbál. A Hagyományok Háza szakmai képzésén, elsajátítottam az alapvető technikákat, hagyományos formavilágot, és mintakincseket. Amikor csak tehettem elmentem hazai és külföldi mesterekhez, akiktől nagyon sokat tanulhattam: Németh Bea, Vetró Mihály, Vidák István, Nagy Mari, Pócs Judit, Viktoria és Szergej Zsezsera, Csille Márti, Szabó Nadia, Kovács Gabriella, Kostyál Erika, Corinna Nitschmann személyében.

Lehetőségem volt a mai modernebb technikákkal is megismerkedni, de számomra a legnagyobb katarzist a bakancskészítés jelentette. Először, 2017 januárjában találkoztam ukrán oktatóimmal, akik bevezettek a cipő, csizma, és bakancs nemezből történő elkészítésébe. A bakancs – amit azóta is hordok a téli időszakban – azért fantasztikus, mert gumi talpa van, így városi körülmények között, nedves időben is jól szigetel, és meleg. Azoknak kifejezetten praktikus, akiknek a lábformája valamilyen oknál fogva eltér az átlagostól, hiszen ebben az esetben közvetlenül a modell lábára nemezeljük rá a lábbelit.

Egy-egy nemezlábbeli elkészítésére legalább egy hetet kell rászánni, nemcsak a munkálatok hosszúsága, hanem a száradási idő fontossága miatt is (csak száraz nemezcipőre lehet a talpat rávarrni). Nagy hangsúlyt fektetek a tervezésre. Nagyon fontos számomra a tárgyak használhatósága, és esztétikuma. A legfontosabb pedig az, hogy ez a két dolog egymással összhangban alakulhasson ki.

Kiállítások:

Az elmúlt években mutatták be tárgyaimat a Népi Iparművészeti múzeumban, a „Játéktól a mesterségig” című kiállítás keretében, illetve egyéni kiállítóként szerepeltem a Pótkulcsban, ahol a női sokszínűség volt a főszereplő, a női szimbólumok a nemezen. A Hagyományok Háza szervezésében, vándorkiállításra vitték néhány munkámat Szerbiába, egy kézműves mesterségek népszerűsítéséről szóló program keretein belül. Többször vettem részt a Mesterségek Ünnepén is, népi játszóházat vezettem, illetve mesterség-bemutatót is tartottam. Néhány alkotásom szerepelt a Műcsarnokban megrendezésre kerülő, Kéz-Mű-Remek, Nemzeti Szalon című kiállításán, és legutóbb a XVII. Országos Népművészeti Kiállítás, közép-magyarországi régiós kiállításán, a Zichy kastélyban, Zsámbékon, illetve a Hagyományok Házában  az Élő népművészet kiállításon.